Eddigi ténykedések

Ilyenkor szokták fényezni magukat az emberek, hogy ők mennyire profik mindenben.

Én azt gondolom, hogy döntse el mindenki a lenti adatokból - amiből persze nem lehet - vagy inkább tegyen próbára. Nem hiszem, hogy mindent meg tudok oldani, de ha mást nem, javasolhatok egy megoldást vagy olyan személyt, aki biztosan segíteni tud.

1970.

hmm.. .megszülettem. Már nem sokra rá - mikor apukám magnóját szétszereltem, meg pár dolgot megjavítottam, mint pl. egy 4.5V-os izzóra forrasztottam 2 vezetéket és bedugtam a konnektorba, hogy most aztán nagyon világítani fog - rájöttek, hogy belőlem egyszer még valami műszaki ember faragódik.

1988.

Végre vége.. elvégeztem a Corvin Mátyás Híradástechnikai Szakközépiskolát.

Sokat gondolkoztam hogyan tovább, de mivel kicsit elegem lett az iskolákból (és nem az ott megszerezhető tudásból, hanem ami az iskolákban szokott lenni..), úgy döntöttem dolgozni kéne.

Újsághirdetéseket nézegettem és egy felkeltette az érdeklődésemet: Magyar Rádió keres műszerészt. El is mentem, komoly műszaki felvételin is átestem (tervezni kellett egy áramkört), megfeleltem, és már mondták, hogy következő nap hány órára menjek dolgozni, mire megkérdeztem.. jó..jó, de mennyi lesz a fizetés?

Meglepődve, kis szünet után mondta a leendő főnököm, hogy hát nem tudja, de olyan 2300-2400Ft/hó. Hát ezt bizony kicsit keveselltem, a 3 műszakos, ügyeletes stúdióból-stúdióba rohangálós munkáért. Mondtam, hogy ezt még átgondolnám.

1988. ősz

Felvettek a Microtechnika ksz.-hez (ez kérem szépen a nagy Műszertechnika kezdeti vállalkozása volt), mint XT alaplap beültető. Kőkemény szalag, de szép kilátásokkal.

Így kerültem a számítógépek közelébe, illetve közben egy rádióamatőr klub révén (mert ilyenbe is jártam, méghozzá a cinkotai Ikarus Rádióklubba) Commodore64 és ZX Spectrum világába is belecsöppentem.

Hamar átkerültem a PC konfigurátorokhoz, ahol a PC-ket szereltük össze - egészen pontosan csavaroztam - de itt sem adtam fel, és némi küzdelem árán, DE Tesztelővé léptem elő! Huuu.. ez ám a karrier?! De nagyon élveztem, a PC-k már működtek, és ha túlélték a gépek a tesztelést, akkor kikerülhetett az ügyfélhez.

1989.

Sötét időszak... februárban elvittek katonának. Én még biza másfél évig voltam katona, de elvtársként vonultunk be, félidőben bajtársak lettünk, és Úrként szereltünk le

Merthogy közben, volt egy romániai forradalom, meg rendszerváltás... meg ilyenek.

1990.

Leszereltem, augusztus 15-én! Túléltem, pedig volt pár igen meleg helyzet.

Most nem mennék bele katonás történetek mesélésébe, de csak egyet..hadd..

Sofőr voltam (egy nagy ember sofőrje), mindenféle "hátszél" nélkül lettem az, és egyszer egy Veszprém közeli (Gyulafirátót) gyakorlótérre mentünk ki, ahol nagyszabású magyar gyakorlat kezdődött, de kedves Orosz Elvtársak épp lőgyakorlatot tartottak ott tankokkal és nehézségi tüzérséggel. Ezzel nem is lett volna gond, csakhogy náluk mások voltak a szabályok, mint a Magyar Hadseregben, mégpedig hogy alakulat felett!! (nem viccelek, fejük felett) nem lövünk át. Orosz Elvtársak, márpedig egy magasabb dombtetőn helyet foglaló híradós egységünk felett lövöldöztek át a túloldali célra.

Gyorsan autóba vágódtam főnökömmel - miután a fejünk felett szó szerint süvítettek a nem épp csúzliból kilőtt lövedékek - hogy megkeressük az Orosz Elvtársak parancsnokát, és megkérjük, hagyják ezt abba.

Főnököm ki is szúrt egy "nyuszibuszt" egy 20 tankból álló sor végén, amik be voltak ásva, csövük kis szögben felfelé, tüzelésre készen. Az út a tankok előtt közvetlenül ment, a nyuszibusz a végén. Megálltam és tűnődtem, hogy ezek mikor fognak lőni, mire főnököm, mondta, nincs mese, tapossak bele... így lett.. mire elhaladtam az első tank előtt, az éppen lőtt is, ahogy kitapostam az autó padlóját a gázpedállal, és repesztettem előttük - dimbes-dombos terepen 100-zal - sorra lőttek mögöttünk a tankok..

Hát nem mondom, nem sok hiányzott, hogy kérjek egy fehérneműváltást

De megúsztuk, odaértünk, és a lövészetet főnököm le is állíttatta.

Szóval leszereltem, és visszamentem a jó öreg Műszertechnika Rt-hez (ja? addigra sok minden történt ott is).

De a helyem azóta már betöltésre került, így kerültem a NYÁK (nyomtatott áramköri lemezek) üzembe, ahol egy akkor vásárolt Sieb und Meyer CNC gép programozásával kellett megbarátkoznom. Itt sok időt eltöltöttem, közben kitanultam a NYÁK tervezést is P-CAD, OrCad.. programokkal.

1992.

Vállalkozó lettem, mert bár leszerelésemkor dupla fizetést kaptam (5700Ft volt bevonuláskor a fizetésem, leszereléskor meg 13.000Ft!) hamar kiderült, hogy a másfél év alatt furcsa dolog történt. A kapott fizetésem fabatkát sem ért. Betanított munkás kollégáim 20.000Ft körül kaptak, és mikor megtudták, hogy az, aki itt az "ász" és programozza a gépet meg nyákot tervez, meg kap 13.000-t, igencsak elcsodálkoztak.

Így le is léptem, mivel Széles Gábor amúgy is meg akarta szüntetni az üzemet, mert "büdös".

Vállalkozóként nyáktervezéssel kezdtem, de a cégek csak pereskedés útján voltak hajlandóak fizetni, így inkább profilt váltottam. Grafikai, nyomdai dolgokkal foglalkoztam, vettem egy fóliakivágót és autografikával foglalkoztam. ("DekoPrint reklámstúdió" névre hallgatott a dolog.)

1997.

Sok vállalkozói megpróbáltatás, mint pl. sorozatos APEH ellenőrzés..stb. úgy döntöttem, ez nekem nem hiányzik, és mivel épp felajánlottak egy érdekes helyet egy cégnél, meg is szüntettem a nagy vállalkozást.

Így kerültem a Schwabo (akkor még) Kft-hez, ahol POS (point of sale) bankkártyaolvasókat telepítettünk, szervizeltünk.

Hamar beletanultam, és sok rendszert terveztem, kiviteleztem, majd szerverek környékén is ténykedtem, projekteket vezettem, mígnem a cég teljes IT-jének irányítójaként találtam magam.

Közben a cég Rt. lett, én is kaptam egy kis morzsa tulajdoni részt.

2000.

Elkezdtem egy informatikai főiskolát, de a kormánynak egyetlen tollvonással sikerült az addigi belefektetett energiámat, és nem kevés tandíjamat a szemétbe dobnia azzal, hogy megszüntette a magániskolákban tanult emberek államvizsgáztatását. Így a vége felé abbahagytam.

2002.

A cégnél tulajdonosváltás lett és lefejezték a céget. Kirugdostak mindenkit - pontosabban az akkor ejtőernyősként érkezett új "vezérigazgató" - és némi kitérővel a Synergon Rt-nél kötöttem ki.

Itt project manager voltam - ha úgy tetszik projekt igazgató - és ugyancsak hitelkártya-olvasós ügyekkel foglalkoztam. Rengeteg üzleti ötletem volt, mint pl. megismerkedtem egy szlovén céggel, aki kifejlesztett egy teljesen új megközelítésű mobiltelefonos fizetési rendszert. A kapcsolat olyan szorossá vált, hogy elkezdtem előkészíteni a magyarországi bevezetését. A Synergon ebben társ volt - az akkori vezetés révén - és üzletfejlesztési menedzsert csináltak belőlem és az M-Pay lett a fő tevékenységem.

Egy tipikusan magyar fordulat miatt az M-Pay kártyavárként dőlt össze, mikor páran a még nem létező „koncon” kezdtek marakodni, és az egész - bár már szerződéskötés előtt álló projekt volt (értéke meghaladta a 6.5milliárdot) - füstbe ment.

A szlovénok visszavonulót fújtak, én pedig feleslegessé váltam.

2005. őszénl elém tették a "közös megegyezést", amire nem illik nemet mondani.

2006.

Rájöttem, hogy nem hiányzik nekem ez a "multi" komplexus, a maga stresszes, pánikbetegséges, antidepresszánsos világával, mert kiderült a cég egyik fele antidepresszánson él, a másik fele alkoholista, és ez így természetes - tudtam meg több menedzsertől.

Kis pihenő és szünet után elkezdtem dolgozni egy külföldi cégnek.

Ismét informatika, linuxos világ és Perl - mert hogy azzal korábban is foglalkoztam. A feladatok úgy hozták, hogy PHP, Mysql körül is szét kellett nézzek, és elkezdtem élvezni.

Nem is tudom mikor volt utoljára ilyen, hogy élvezem, amit csinálok.

2006. december

Karácsonyra kaptam egy helikoptert.

Nálunk így megy ez.. mások csokit kapnak meg játékmackót, én egy helikoptert kaptam a páromtól

Persze nem tudta, hogy mit indít el ezzel, mert azóta ugyan nem helikopterezek (mod. 2010.04.13. de mégis) , de repülőből van vagy 10, és bár az elején törtek is rendesen, mára már egészen stabilizilálódott a légiflotta.

Ha esetleg valaki nem találta volna ki, elkezdtem komolyabban modellezni. Korábban is foglalkoztatott a gondolat, de mint ahogyan mások már előttem mondták, hogy mit csinálnak felnőtt korukban? "..megvalósítom gyerekkori álmaimat.."

2009.

Ismét vállalkozó lettem, mert Magyarországon nem nagyon értették, hogy ha már annyira hangoztatják, hogy távmunka, van olyan hülye aki ezt komolyan is veszi, és az internet minden lehetőségét kihasználva akar dolgozni, nem tesztett nekik a külföldi munkám és belekényszerítettek egy jó magyar vállalkozósdiba, hozzáteszem mindig minden "sarcot" befizettem , de az nem volt elég ...no comment...

Így tehát az lettem.

Az eddig felgyűlt 21 évnyi informatikai tapasztalatra építve próbálom e területen hasznossá tenni magam.

2010.

Lett egy droidom

2010. november 1.

Sokan nem tudnak a sorsuk elől elmenekülni, nekem úgy látszik ez van megírva... hát persze, már megint bankkártya kibocsátás, elfogadás, mobilfizetés és a többiek.

Csatlakoztam egy céghez, a részletek nem publikusak még, de Unix-okat üzemeltetek, ahol bankkártya trx processing és egyéb más történik.